|
A ma embere az élet minden területén legfőbb értékként hirdeti a személyes szabadságot, és a hagyományt béklyónak tekinti. Holott ha hátat fordítunk a tradíciónak, a létezés legbiztosabb alapjától szakadunk el. Könnyebbé, szabadabbá, korlátoktól mentessé akarjuk tenni életünket, végül azonban olyan rögökhöz - például anyagi jóléthez - kötjük magunkat, amelyek valóban megkövetelik, hogy feláldozzuk érte a szabadságunkat.
Az iráni származású Sohrab Ahmari felnőttként vált kereszténnyé. A zsidó-keresztény alapokon nyugvó kultúra nem ivódott a génjeibe hosszú évszázadokon át, talán ezért is képes értékként, iránytűként, segítségként tekinteni a hagyományunkra.
Válaszai hatására átértékelődik bennünk mindaz, amit a tradícióról gondoltunk, és ráébredünk, hogy a hagyomány nem más, mint az egyes ember és az egész emberiség javát szolgáló átörökített bölcsesség, hit és tudás. Szakadatlan szál, amelyre gyöngyszemekként felfűzhetők az egymást követő nemzedékek.
|