|
Jézus sosem gördeszkázott volna a kicsinyekkel. Vagy mégis? Istennek annyi dolga van, meghalni sem ér rá. Vagy mégis? És pont énértem? Akarunk moldvai zenére táncolni a Szentháromsággal? Vagy kitekerni a kegyelmeket Isten kezéből, ahogy az ovis küzd a kismotorért? Lackfi János „jóéjtpuszijai” tűzzel, szenvedéllyel szólnak a hitről, és szédítő száguldásra invitálnak Isten kalandparkjában.
"Elemien őszinte, teljes valónkat felforgató, izgalmasan sokféle, csípősen friss korképet, semmitől vissza nem riadó rákérdezést és szembesítést tart a kezében a jóra bátor olvasó. Kíméletlen és kedves, lényeglátó és vicces, provokatív és játékos, fájdalmas és gyönyörű könyv ez – csak egyvalami nincs benne: kétségbeesés." - Szabó T. Anna
"Mennyire sokat jelentett gyerekként az a pillanat lefekvéskor, amikor apa odahajolt, elrendezgette rajtunk a takarót, fejünk alatt a párnát, és még mondott egy mondatot, amin aztán gondolkodhattunk elalvásig! Lackfi János az itt olvasható szövegeken keresztül a közösségi médiában emberek tízezreinek adott bátorítást, derűt, gondolkodnivalót." - Hodász András
"Nem ismerek senkit, aki ilyen elegánsan és ennyi szeretettel tudna páros lábbal beleszállni a vallásos sztereotípiáinkba, melyek elválasztanak minket az élő Istentől." - Bolyki László
|