Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében. Elfogadom
Termékek Menü

Könyvajánló

Joseph Bernardin bíboros: A béke ajándéka

"Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne féljen." Jn. 14.27

Ez a könyv, Bernardin bíboros utolsó éveinek őszinte, megrendítő "naplója". A bíboros megosztja az olvasóval egész  Istent kereső életét, belső útjait megkoronázó utolsó éveit. Emberi szempontból borzasztó, megpróbáltatásokkal teljes évek, melyekben megkapja a nagy kegyelmet, a béke ajándékát.

Papi fedhetetlenségét hamis váddal próbára tették, szexuális visszaéléssel vádolták meg. Ebben a nagy megpróbáltatásban egyetlen "fegyvere" az igazság volt.

"Visszaemlékeztem őszinte imádságomra: megtanulni elengedni a világ dolgait és kiüresíteni önmagamat. vajon Isten válasza éppen ebben a törvényszéki keresetben rejtőzött, mely azzal fenyegetett: arctalan vádlók a nemi erőszakoskodó kitörölhetetlen pecsétjét ütik majd rám?"

A hamis vádak alól felmentették, s vádlójával - akit személyesen nem is ismert, s az első perctől kezdve imádkozott érte -  megbékél. Meglátogatja, s visszasegíti az eltávolodott bárányt a nyájba.

"Miután a bíróság ejtette az ügyet, ... sokszor eszembe jutott Steven (a vádló), magányos, betegség sújtotta száműzetésben távol a szülői háztól és az Egyháztól."

A találkozást egy szentmise zárta, amit az először ellenálló Steven végül mégis kért.

"Egész lelkipásztori pályám alatt soha nem voltam tanúja ilyen mély megbékélésnek. a szavak, amikkel megpróbálom elmondani nektek ezt a történetet, még csak meg sem próbálják leírni Isten kegyelmének hatalmát, amely azon a délutánon munkálkodott."

Ezután a rákkal való küzdelem következett, a pásztor ebben is pásztor marad, betegtársai lelki gondozója, támasza lesz.

"...forrón imádkoztam Istenhez a kegyelemért,hogy hitben megerősödve viseljem a műtétet és a posztoperációs kezelésemet; keserűség és oda nem illő türelmetlenség nélkül. Isten különleges ajándéka volt, hogy megáldott azzal a képességgel, hogy elfogadjam a nehéz helyzeteket, különösen az ellenem való hamis megvádoltatást, majd a rákos megbetegedést. Nagy áldás számomra a béke ajándéka. ... Amint a belső békémről beszélek, remélem, az emberek megértik, hogy az imádság és a hit a szavaknál sokkal többről beszél. Isten valóban segít nekünk tejes életet élni még a legrosszabb időkben is. Képességünk, hogy ezt megvalósítsuk, Istennel való kapcsolatunk elmélyítésétől függ az imádság által."

"Nem a körülmények tesznek boldoggá vagy boldogtalanná" szól a mondás, ez a vallomás megerősíti ezt, s megnyitja az igaz hit és bizalom utait, felemel, átértékelteti bennünk mi is igazán fontos, mi is a hit útja.

 

 

 

Zágoni Balázs:  A Mary Rose- incidens

 

VIII. Henrik büszkesége, a hatalmas Mary Rose hadihajó, ami a győzelem eszközének készült, ki sem jutott a tengerre, elsüllyedt épp hogy elindult volna. Több száz év elteltével, 1982-ben emelték ki a vízből, restaurálták, s múzeum mutatja be hogyan is nézett ki ez a monumentális hadihajó.

VIII. Henrik elsüllyedt hadihajója és a mi életünk. A hajó restaurálása, és az ember lelki fejlődése. A történelem egy érdekes pillanata hogyan mutat rá a mi  Istenkapcsolatunkra?

Ebben a könyvben, miközben egy izgalmas epizódot ismerhetünk meg a történelemből, közben elgondolkodhatunk lelki életünkről, hogyan is állunk Istennel, megszentelődésünk útjain.

 

 

 

 

 

A könyv, mint Isten eszköze

D18 könyvesbolt pályázat

Héjj-Csizmazia Kincső (16 éves)

2018.08.31.

Mikor olvastam ezt a pályázati felhívást, rögtön ez a könyv jutott eszembe róla: Francine Rivers:” Az Ártatlanság gyermeke”. Ezt a könyvet karácsonykor olvastam, egyszerűen teljesen magával ragadott, olyan mély hitről tanúskodik, amit én eddig más regényeknél még sohasem tapasztaltam. A könyv egy lányról szól, akinek tökéletes az élete, Isten szeretetében nevelkedett, van egy vőlegénye, azonban egy januári éjszakán megerőszakolják, és gyereket fogan. Az eddigi élete teljesen összeomlik, nagyon sok hitbeli vitába kerül szeretteivel és magával is. Azonban nem adja fel, továbbra is keresi azt az utat, amit Isten számára készített elő. Megtartja a gyermeket, egy idő után már, mint egy csodára tekint, aki varázslatos módon a testében növekszik. Szüleitől függetlenül új életet kezd és folyamatosan imádkozik Istenhez, hogy mutassa meg, merre viszi az élet tovább. E regény által megértettem, hogy Isten bevonja a nőket is egy kicsit a teremtésbe, s ami a testünkben fogan, az első pillanattól kezdve egy érző lény, soha nem szabad megfeledkezni róla, hogy neki is joga van az élethez, nem lehet csak úgy eltüntetni. Ennek a lánynak a történetében az is nagyon megragadott, hogy ha ő abortusszal eldobja magától gyermekét, attól nem enyhül benne a lelki törés, amit a megerőszakolás okozott, sőt, egy erőszakot egy másikkal nem lehet meggyógyítani, elfelejteni. Azóta Isten teljesen más helyre került az életemben, úgy tudok imádkozni hozzá, hogy nem egy félelmetes ítélkezőt látok benne, hanem egy segítő társat, akivel bármikor megoszthatom az érzéseimet. Miután Hozzá imádkoztam, mindig látom a következő lépést, amire Ő sarkall. Azt is megértettem ebből a regényből, hogy azt az életet, amit a Jóisten tervez számomra, azt én nem tudom megváltoztatni. Ezért inkább csak azért imádkozok, hogy legyen meg az ő akarata, küldjön nekem egy jelet, mit tegyek, így sokkal könnyebben el tudom fogadni, ha valami kudarcba fullad. Isten végtelenül szeret, akkor is, ha éppen mi kicsit eltávolodunk tőle, nem tart haragot, hanem azonnal visszafogad, ha mi végül felé fordítjuk arcunkat. Mióta ezt a könyvet elolvastam, erős elhatározások születtek meg bennem hitemet és életemet illetően is. A könyv hatására több mély gondolat is született bennem, melyek azóta is életem része. Az egyik, rögtön a könyv elolvasása után a kabátomra kitűztem két kis lábacskát (ami az élet mellett való döntés jelképe), bárkinek, aki rákérdezett, mindig elmagyaráztam, hogy én azért fogok küzdeni, hogy a nők megtartsák a testükben fogant gyermekeket, ők is csodaként tekintsenek rájuk, ne csak egy sejttömegre, amit bármikor el lehet takarítani. Már régóta tervezgetem, hogy orvosi pályára megyek, azonban még sohasem körvonalazódott ennyire erősen, pontosan mivel szeretnék foglalkozni. A regény olvasása közben jöttem rá, hogy nagyon szeretem a gyerekeket, főleg az egészen pici babákat, szülésznőnek kell lennem, hogy így illeszkedhessek be Isten tervébe. A másik, amit megfogadtam, hogy minden nap imádkozni fogok a Mindenható Atyához, hogy olyan mély lehessen vele a kapcsolatom, mint ennek a lánynak volt, mert ő minden gondolatát megosztotta Istennel. Ezáltal teljesen a Gondviselésre tudta bízni életét, mindig volt kivel megosztani azt, ami a szívét nyomta, nem volt egyedül sohasem. Azóta életem minden mozzanatában megpróbálom Isten akaratát keresni. Mostanában, ha van pár percem, Istennel megosztom a gondolataimat, akkor is, ha azokat nem lehetne kimondani. Így mindig sokkal könnyebb utána tovább folytatnom az életemet, mert érzem, hogy Ő mindig figyel rám, végtelenül szeret és segít bármikor, amikor csak szükségem van rá. Ami szintén nagyon tanulságos volt számomra, hogy a vőlegény, aki mindaddig hangoztatta Istenbe vetett mély hitét, amíg be nem következett az a „katasztrófa”, ami megpecsételte a lány életét. Ekkor az eddig magát mélyen hívőnek hangoztató fiú eszméletlen dühös lett, nem tudott együttérzően, gyengéden bánni a menyasszonyával, hanem olyanra akarta kényszeríteni, ami teljesen ellentétes a keresztény felfogással, s mikor a lány nem volt hajlandó abortuszt vállalni, a fiú (a lelkésznek készülő tökéletes vőlegény) otthagyta. A hitben és bajban az egyedüli, aki mindvégig a fiatal kismama mellett állt, az Joe volt, a lány vőlegényének legjobb barátja. Ő mindig segített neki kilábalni a bajból, meghozni a legnehezebb döntéseket, megtartani őt a hitben és szeretetben, támaszt nyújtott a legnehezebb időszakokban. Még a szülésnél is ott volt, úgy izgult, mint egy igazi apa. Ekkor vette csak észre a lány, kit szán neki Isten párjául. Sokszor akkor ismerszik csak meg valakiről, hogy igazi barát-e, amikor nagy baj van, mikor Istenre lehet csak támaszkodni és a mély hitre. Ez a regény annak a bizonyos kilenc hónapnak teljesen más megvilágítást adott számomra. Már régebben is bántotta az a kifejezés a fülemet, hogy „terhes vagyok”, miért nem fogalmazunk úgy, hogy „áldott állapotban vagyok”? Az sokkal jobban leírja a gyermekáldásnak a mibenlétét. Így a magzatra, mint csodára, mint a szerelem gyümölcsére tekintenek, nem pedig egy teherre, mely csak nyomja az ember vállát. Ezért is jobb, ha a gyermek a házasság szentségében fogan meg, nem pedig egy kamasz kaland során. Ha már két ember egymásnak szenteli az életét és Isten védő szárnyai alatt vállalnak gyermeket, akkor ő tényleg biztonságban lesz, áldásként lehet rá tekinteni.

Nekem ez az egyik kedvenc könyvem, mindenkinek csak ajánlani tudom, mert nagyon sok gondolatot indít el az emberben. Az abortusz kérdését pedig új megvilágításba helyezi.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Megújult látásmód

2017. 08. "A könyv mint Isten eszköze" pályázatunk nyertes műve

Gátasné Szatmári Valéria munkája


Bizonyosan állítható, hogy az olvasás élmény. Egy új világot teremt az olvasó
elméjében, s akarva-akaratlanul ennek a dimenziónak a részévé válik. Időnként szívesen
alakítanánk is ezt a világot, hogy saját igazságérzetünk szerint alakuljanak a benne lezajló
események. Egy elképzelt világ erre sokkal több lehetőséget nyújt, mint a sokszor oly
kegyetlen valós élet. Azonban sokunkkal megtörtént már bizonyára, hogy valamilyen módon
nem mi alakítottuk a könyv által létrehívott életet, hanem az alakított, formált minket. Egy
könyv értéke, funkciója az esztétikai élményen túl hatásában is rejlik.
Lassan két éve, hogy ajándékba kaptam egy könyvet, mely egy ma élő keresztyén
amerikai írónő, Francine Rivers tollából származik. Aki elolvas egy-egy általa írt könyvet,
mindenképpen többet és többet kíván megismerni. Lenyűgöző történetei nemcsak
gyönyörködtetnek, hanem a benne megfogalmazott hitigazságok el is gondolkodtatnak, s más
szemléletmódot szülnek, sőt tettekre sarkallnak.
Nehéz rangsorolni ezeket a regényeket, hisz felejthetetlen élményt nyújtanak. Mégis
kiemelném most közülük
Az oroszlán jele-trilógiát (melynek ez idáig első két kötete jelent
meg). A történet a Krisztus utáni első században játszódik a Római Birodalomban, annak is
oly vészterhes időszakában, melyet a keresztyénüldözés fellángolása jellemzett, s az a
mindennapok részévé vált. Főhőse egy fiatal lány, Hadassa, kinek legnagyobb „bűne”
keresztyénségéből adódik. A regények olvasása közben olyan érzelmek szabadulnak fel,
melyek színes palettát alkotnak: együttérzés, szeretet, bánat, de düh és harag is. Hadassa élete
sokszor csak egy hajszálon függ, s mindez azért, mert hitét soha nem adja fel, hisz az mélyen
az ő Urában, Krisztusában gyökerezik.

A regényben olvasása közben úgy éreztem, a főhős élete meseszerű, mert olyan
rendületlenül hisz, szolgál Isten és emberek felé, amit vakmerőségnek, naivitásnak is lehetne
talán nevezni. S amint megfogalmazódott bennem ez a gondolat, kicsit meg is állított, és
kérdések megválaszolására ösztönzött. Miért tűnik hihetetlennek egy ilyen élet? 1. Mert
önzetlen krisztusi szeretet az alapja, mely az emberek felé nyújtott önfeláldozó
segítségnyújtásban nyilvánul meg? 2. Vagy esetleg azért, mert valóban hű Krisztushoz
mindhalálig? 3. Talán azért, mert nem saját igényei, elvárásai szerint alakítja Krisztus
tanításait? Ezeket a kérdéseket tisztázva, meg is szégyenültem, hisz egy hívő keresztyén életet
ezek a tulajdonságok jellemeznek.
Isten csodálatos módon lép közbe az életünkbe. Olyan új látást adott ezeken a
regényeken keresztül, melyekre hívő keresztyénként szükségem volt. Valamikor lobogott az a
bizonyos első szeretet, de évről-évre halványodott a lángja. Pedig a Szentlélek tüze kell, hogy
hasson át bennünket, hogy keresztyénségünk túllépjen a névlegességen. A regényen keresztül Isten újra megnyitotta a lelkemnek azt a részét, ami tenni akar Érte, Vele és Általa. Istennek
sok „Hadassára” lenne szüksége, akik soha nem mérlegelnek, hogy megéri-e megtenni olyan
lépéseket, melyekből nem származik hasznuk. Akik készek a megbocsájtáson túl még
felejteni is. Akiknek nem kell győzködniük magukat azért, hogy jó érveket találjanak, amivel
kimenthetik magukat az Istenről szóló bizonyságtétel elmulasztása alól.
Nem rólunk, emberekről szól azonban ez az áldozatkészség, hanem Isten mérhetetlen
és kikutathatatlan szeretetéről. Mire lennék én képes nélküle? Mi az, amit önerőből képes
vagyok elvégezni? A főhős történetén keresztül nyilvánvalóvá válik ez újra. Egy elkötelezett
keresztyén élet sem mentes a kísértésektől, aggodalmaktól, félelmektől. Hadassa azonban
állandó kapcsolatban van az ő Megváltójával. Nem próbál megoldásokat keresni, ami belátása
szerint helyénvaló, hanem a segítséget Istentől várja, s bízik benne, hogy ő utat mutat. Ez az a
lecke, amit nekem is meg kell tanulnom nap mint nap. Ha megpróbálom magam elszakítani az
éltető Forrástól, sivár és száraz lesz az életem. Hajlamos vagyok ilyenkor az aggodalmaimra,
félelmeimre úgy tekinteni, mint olyanokra, melyek felém nőnek, s maguk alá temetnek.
Elfelejtem azt, hogy Isten sokkal hatalmasabb minden nehézségnél, amely az életemben jelen
van. Az élő Úrra való hagyatkozás, s a teljes neki átadott élet az, amelyik képes minden
nehézség fölött s mögött meglátni a világteremtő és megváltó Istent. Ha Krisztus megváltását,
mely Isten szeretetének legnagyobb jele, semmibe vesszük, akkor természetes, hogy soha nem
tudjuk átérezni ezt a szeretetet, hisz könnyebb arra figyelni az életünkben, ami fájdalmas,
mint arra a sok ajándékra, amivel Isten naponta elhalmoz.
A regénybeli fiatal lány Isten munkatársává vált a lélekmentésben, hisz Krisztusban
gyökerező végtelen türelme, alázata mások számára is vonzóvá vált. Szükséges lenne, hogy ez
jellemezzen minket is, ma élő keresztyéneket. Vonzóvá tenni Krisztust, s egyáltalán nem
biztos, hogy erre mindig a szavak a legmegfelelőbbek, hanem az, amit teszünk, illetve, amit
nem teszünk. Célunk kellene, hogy legyen: Krisztus illatává, levelévé válni, akik által érezni
lehet Őt, s kikből olvasni lehet élő üzenetét. Erre van szüksége a megkeseredett,
megfélemlített világnak, mely a bűn rabságában nyomorog, s az eluralkodó szabadosságot
szabadságnak nevezi. Amikor engedjük, hogy ezek a megfogalmazott üzenetek tettekre váljanak, akkor tud
Isten használni, s olyanok lehetünk, mint eszközök a mester kezében. Mit ér a véső, kalapács,
ha senki nem veszi kézbe. Isten szeretetét átérezve értelmet nyer az életünk. Panasz helyett
hála fogan az ajkunkon, dicsőségvágy helyett alázat. Ez pedig semmiképpen nem maradhat
magánügy.





 

Nincs a keresési feltételnek eleget tevő termék.