Könyves Blog

Merlin Carothers felfedezte a dicsőítő ima szívet megújító erejét. A Szentírás alapján fölismerte, hogy Isten – a Ő végtelen jóságában – mindenből  jót akar kihozni (vö. Róm 8,26), ezért már előre lehet Őt dicsőíteni, már előre hálát lehet Neki adni. Ezáltal megújult a kapcsolata Istennel, az emberekkel és a világgal.

Ez a könyv másfélmillió példányban fogyott el Amerikában. Sok keresztény megtalálta általa hitéletének új dinamizmusát. Ajánlom mindazoknak, akik nem tudnak kilépni a csalódások és fájdalmak nyomasztó szorításából… ez a könyv megmutatja a kivezető utat. S mindazoknak, akik életükben először vagy talán újból meg akarják ízlelni az Istennel élt élet igazi gyönyörűségét. (Katona István atya)

„2011. január elseje óta nagyon sokan tiszteltek meg minket azzal, hogy megosztották velünk életük történetét, sokszor órákon át csak meséltek, végre mesélhettek. Volt olyan nap, hogy négyszázan is betértek hozzánk, van, hogy százan jönnek le belvárosi pincehelyiségünkbe. Mégis egyesével próbáljuk megszólítani őket, azt az egyet, aki épp előttünk áll, aki akkor fontosabb mindenki másnál. Az ő történeteiket mondja el ez a könyv, szavakkal és képekkel. Segít, hogy a rájuk aggatott címkék alól kiszabadulva - hogy „hajléktalan”, meg „szegény” - meglássuk a megismételhetetlen és egyedi embert, a testvérünket.” (Kunszabóné Pataki Anna, alapító vezető, Csak Egyet Szolgálat)

„C. S. Lewis inspirált először arra, hogy az írói pályára lépjek.” Neil Gaiman, a Csillagpor szerzőjének mondata arról árulkodik, hogy az olvasót könnyedén elbűvölheti Narnia világa, olyannyira, hogy akár egy saját, képzeletbeli birodalom létrehozására is ösztönözheti.

„Nagyon jó keresztény lennék, ha időnként nem zavarnák meg mások az életemet.”

A napló talán legikonikusabb mondatát a kegyes kétbalkezes, azaz Adrian Plass a december 25-i, karácsonyi naplóbejegyzésében teszi közzé. Ezzel a mondattal bármikor tudnánk azonosulni, és éppen ez teszi a kötetet olyan ellenállhatatlanná és humorossá, hiszen miközben Adrian mindennapjain nevetünk, egyúttal a saját életünk egy-egy részletét fedezhetjük fel a történtekben.

„Az alapkérdés mindig az: mit tudunk tenni azzal az Istennel, aki a bőrünk alá bújik? Azért ennyire közel ne jöjjön hozzánk! Olyan ez, mint amikor valaki állandóan a nyomomban jár, vagy mindig együtt van velem. Úgy érezzük, hogy ez már túl sok. Mi lesz akkor a szabadságunkkal? Egy tenyérnyi privát szféránk sincs? Nem lehet az életemnek egy olyan területe, ahol magam rendelkezem magammal? Az önálló életvezetés bűvöletében élünk, és azt hisszük, hogy mindig a saját kezünkbe kell vennünk az irányítást. Egy irányítható Istent szeretnénk, akit befolyásolni tudunk a cselekedeteinkkel, a pénzünkkel, az erényeinkkel, akivel majd elbeszélgethetünk, ha kedvünk tartja. Ő viszont úgy jön közénk, hogy odaadja magát nekünk az Eucharisztiában, és azt mondja: örök életed van. Félelmet keltő elhinni, hogy Isten ennyire közel van hozzánk, hogy minden érdekli, ami velünk történik.”

Szűz Mária személye gyakran tűnik fel a művészetben, ám míg a zene, a festészet vagy a szobrászat jeles alkotásai beleivódtak a köztudatba, addig az irodalomban megelevenülő alakját kevésbé ismerjük. Ez a kötet a világirodalom legszebb, Szűz Máriáról szóló novelláit gyűjti egy csokorba.

Egy jezsuita pap szabadulása az alkoholtól

Olyan témáról olvashatunk első kézből, amit  letagadás, ítélkezés, akár undor és még ki tudja milyen érzés, indulat ural, hiszen családok ezrei, gyermekek sokasága szenved egyik vagy mindkét szülője alkoholizmusától, maradandó károkat hordozva. Ebben a könyvben feltárul egy világ, amit kívülről látunk, ítélünk, azt hisszük ismerjük, de valójában fogalmunk sincs róla, hiszen az alkoholista belső világa zárt, ismeretlen és rejtőzködő. Ebben a könyvben a másik oldal tárulkozik fel kíméletlen őszinteséggel, megkapó egyszerűséggel.

Hiszel-e az Emberfiában? Hívő ember erre a kérdésre gondolkozás nélkül igennel felel. Ez a könyv felteszi a  kérdést, valóban Őbenne hiszel? És csak Őbenne? Kemény kérdéseket feszeget, az önáltatásról, a magunk erejét és elképzeléseit Istené elé tevő látszólagosan hívő vallásos életről, az Isten szeretetét kiérdemelni akaró megfelelési kényszer hiábavalóságáról, a kegyelemre szorultságunkat leplezni akaró tevékenységkényszerről...

"Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne féljen." Jn. 14.27

VIII. Henrik büszkesége, a hatalmas Mary Rose hadihajó, ami a győzelem eszközének készült, ki sem jutott a tengerre, elsüllyedt épp hogy elindult volna. Több száz év elteltével, 1982-ben emelték ki a vízből, restaurálták, s múzeum mutatja be hogyan is nézett ki ez a monumentális hadihajó.