|
"A tapasztalat azt mutatja, hogy a szó, az érvényes szó legalábbis, mindig "magától jön". Nem pedig az írótól. Nem az író fejéből, nem az író agyából. Jó, persze, onnan jön. Honnan is máshonnan. De ha a mélyére nézünk, megsejtjük, hogy mégse egészen. Ezt onnan is tudjuk, hogy nekünk, gőgicsélő íróknak, nincs hatalmunk saját alkotóerőnk, saját kreativitásunk fölött. Ez teszi az írót egyszerre szorongóvá és kíváncsivá. Kíváncsivá, saját kiszámíthatatlanságával szemben. A szavak kiszámíthatatlan és váratlan tánclépéseivel szemben. (De ez már írói magánügy. Ahogy a balett-táncosok arcán is csak könnyedséget látunk.)"
|